A Tiszaörvény Templom-dombon végzett régészeti kutatások
Tiszaörvény neve az okleveles adatokban először 1261-ben szerepel “Villa Eurem” alakban. A dokumentumban IV. Béla király megerősíti az I. István király adománylevelében foglaltakat, amely szerint a település és a tiszai átkelőhely az 1009-ben alapított egri püspökség ősi birtokainak egyike. A püspökség vámszedési joggal rendelkezett és egy hajót üzemeltetett a réven, amelyen az utasokat és a szekereket átszállították. Budáról a keleti országrészbe vezető fő közlekedési út itt keresztezte a Tisza árterületét, ezért a középkorban Füred és Örvény fontos és virágzó település volt. A 13. században a tatárok, majd 1552-ben az egri várat ostromló törökök többször is kifosztották a falut, amelyet lakói a templommal együtt mindig újjáépítettek. A 18. századtól a település fokozatosan elszegényedett, a lakók a folyó mellett délebbre költöztek, ahol 1914-ben új katolikus templomot építettek. Az elhagyatottá vált középkori templom falait elbontották és új lakóházaik építéséhez használták fel.
A 19. század végén a tiszaörvényi Templom-dombon és környékén már a Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet is folytatott ásatásokat Tariczky Endre vezetésével. A korabeli beszámolók szerint még három lépcsője látszott a templomnak. A mai múzeum elődjeként működő Egylet gyűjteményét értékes jégkorszaki, őskori, népvándorlás és középkori leletekkel gazdagították erről a területről.
Később, a Tisza-tó építését megelőző tervásatások tették igazán lehetővé a terület egy részének szakszerű feltárását, amelyet Horváth Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze vezetett 1965-től 1971-ig. A kutatások nyomán előkerült a középkori templom, amely az ártérből kiemelkedő domb legmagasabb pontján állt. A 13 x 9 méter alapterületű, félköríves szentélyű épületnek csak a kőből készült alapfalai maradtak meg. A dombot egy ovális alakú, mély temetőárok vette körül, amit a nyugati oldalán egy faoszlopokból álló palánkkerítéssel erősítettek meg a falu egykori lakói. Az árkon belül 130 db 14-17. századi sírt sikerült feltárni, valamint az árkon kívül a 11-13. századi falu közel 400 sírját.
A Templom-dombtól kicsit távolabb, az ártérből kiemelkedő K-DK-i irányban húzódó két dombvonulaton álltak az egykori falu földbe mélyített, nádtetős, tapasztott falú veremházai, amelyekből 26 darabot tártak fel. A házak között kemencékkel, tároló vermekkel, karámokkal sűrűn összezsúfolt település a Tisza átkelőjéhez vezető út két oldalán terült el. Szerencsés körülmények között a szekerek kereke által, az út felületén kijárt mély nyomokat is meg tudták figyelni a feltárás során. A falu külső határait nagyméretű, mély árokrendszer alkotta a szántóföldek felé. A tatár betöréstől való félelem miatt rejthették el az egyik ház mellett azt az értékes kincsleletet, amelyet ma a Nemzeti Múzeumban őriznek (egy bronz kézmosótálban ezüst karperecek, hajkarika, ékköves és vésett gyűrűk, csat és gyöngyök voltak).
A Templom-domb lábánál a gátépítéshez kapcsolódóan végeztek újabb ásatásokat a szolnoki Damjanich János Múzeum régészei 1984-ben. Újabb sírok, házak, kemencék, gazdasági épületek, gabonatároló vermek és munkagödrök kerültek elő az újkőkortól egészen a késő középkorig terjedő időszakokból.
KUTATÁSI BESZÁMOLÓ
2022. szeptember 5-től november 16-ig, a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatásának köszönhetően a Kiss Pál Múzeum elkezdhette az 1960-as években még fel nem tárt területek kutatását és a templom falainak a beazonosítását a tervezett fejlesztések megvalósítása érdekében. A terepi munkálatokban a Tiszafüred Város Önkormányzatának városüzemeltetési, valamint a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. dolgozói vettek részt. A több évre tervezett kutatás miatt, a régészeti lelőhely védelme érdekében be kellett kerítenünk a területet, amelyhez a Metal-Sheet Kft. adományozta a vadhálót. A népszerű Tisza-tavi kerékpáros úton érkező turisták számára pedig információs táblákat helyeztünk ki a kapu mellé.
A domb tetején, kb. 30-40 cm mélységben találtuk meg a templom alapozásmaradványait, amelyeket az 1960-as években csak nagyon kevés visszatakarással védtek meg. Az erózió és a sietős munka miatt a falak nagyon rossz állapotba kerültek, sok helyen kilazultak és leomlottak. A fehér mészkőből és kőzúzalékból készült alapfalak 0,8-1,2 méter szélesség között maradtak meg. Azok a részek maradtak csak meg magasabban (50-80 cm), ahol nem volt feltárás az 1960-as években, ilyen például az É-i fal. Itt már egészen nagy faragott kváderkövek is megőrződtek a fal első soraiban. A templom vastag, belső döngölt földpadlóját a DNy-i sarokban találtuk meg, az épület ÉNy-i sarka előtt pedig a külső köves járószintet. A templom félköríves szentélyének a maradványai a 3. szelvényben, egy nagy fa gyökerei alatt vannak, a domb legmagasabb pontján, feltárásukat 2023-ban folytatjuk.
A szakrális teret a domb peremén körbefutó két temetőárok vette körül, amelyeknek 1-1 szakaszát az első kutatóárok déli részében találtuk meg. A késő középkori kerámia töredékek mellett sok szórvány embercsont is volt a betöltésükben, amely arra utalhat, hogy a korábbi sírok bolygatásával ásták ki, illetve töltötték be őket. A keskeny külső árok a domb lábánál futott körbe, míg a szélesebb V-alakú árok a domb peremén.
A sírok közvetlenül a templom mellett, illetve attól távolabb a temetőárkok mindkét oldalán helyezkedtek el. Sok volt bolygatott, illetve egymásba ásott, amely a temető hosszú használatára utal. A sírok elkészítésekor a templomépülethez hasonlóan a K-Ny-i tájolásra törekedtek, de vannak ezzel ellentétes irányú temetkezések is. Sok szórvány csontot találtunk a falak melletti visszatöltött földben és a temetőárkokban, amelyek a felújítások és a korábbi kutatások következtében kerülhettek oda.
A domb É-i részén nem voltak korábban ásatások, így itt sikerült az érintetlen temető részleteit feltárnunk az 1. kutatóárokban és a 3. szelvényben. Az anatómiai rendben lévő teljes vagy részlegesen megmaradt csontvázak (20 db) több szinten helyezkedtek el. A mélyebben lévők feltehetően többször kerülhettek víz alá, mert a csontok feketére színeződtek és a vékonyabbak elporladtak. A feltáratlan területen még nagyon sok, egymás fölötti temetkezésre számíthatunk. Az elhunytak mellé kevés vagyontárgyat helyeztek, s-végű ezüst hajkarikát, bronz övcsatokat és pártadíszeket, vékony huzalból készített ruhakapcsokat, illetve apró rózsafüzér gyöngyöket találtunk a sírokban.
A Templom-domb kevésbé meredek ÉK-i lábánál és a szomszédos telken a középkori település maradványai is előkerültek. Elpusztult kemencék, házak és hulladékgödrök foltjait találtuk meg a szomszédos magántelkeken a terepbejárásokon és a humuszolás után. Az évszázados mezőgazdasági művelés miatt a régészeti jelenségek alig 20-30 cm mélységben vannak. Az 1. kutatóárok É-i részén a hulladékgödrök és sírok fölött egy kőtörmelékkel felszórt útfelület több szakaszát bontottunk ki, amelyik enyhén emelkedve fut fel a dombra a templomhoz.
A Kiss Pál Múzeum népszerű önkéntes régészeti programjába bekapcsolódott helyi oktatási intézmények diákjai nagy élvezettel segítették kutatómunkánkat. A tudományos feldolgozásba az ELTE TTK Embertani Tanszékének oktatói és hallgatói is bekapcsolódtak.
2023-ban május-júniusban folytatódtak a kutatások az előző évben előkerült sírok bontásával. Mivel több szinten vannak egymás fölött a sírok ezért az előzetes tervekhez képest jóval tovább tart a kijelölt szelvények teljes feltárása. A terület tervszerű fémkeresős kutatását 2023 májusában a Nemzeti Régészeti Intézet miskolci munkatársai és önkéntesei kezdték el, aminek köszönhetően az 1960-as évek meddője és a teljes terület (szántóföld, Tisza-part) átvizsgálásra került. Sok érem és ékszer, viseleti tárgy, stb. került elő a terepbejárások során.
Az elmúlt évek és a 19. századi kutatások leletei a Kiss Pál Múzeum új régészeti bázisának épületében tekinthetőek meg: Tariczky Endre Régészeti Kiállítás Tiszafüred, Örvényi út 11.
