Régészeti feltárás

Régészeti feltárás

A Kiss Pál Múzeum 19. századi megalapításakor egy régészeti gyűjteményből jött létre. Alapítóink örökségét folytatva 2020 őszén a legjelentősebb lelőhelyen, az Ásotthalom néven ismert őskori halom közelében végezhettünk régészeti feltárást, dr. Mester Edit vezetésével. A feltárás során egy egyedülállóan gazdag bronzkori tömegsír került elő, amelynek tudományos feldolgozására egy hazai és nemzetközi kutatókból álló csoport jött létre. A vizsgálati eredményeket igyekszünk folyamatosan a nagyközönség számára is hozzáérhetővé tenni. A leletekből az első kiállítást 2021 őszén szeretnénk megnyitni a Múzeumban.

KUTATÁSI BESZÁMOLÓ

Tiszafüred külterületén, 2020. augusztusában egy mezőgazdasági beruházás kivitelezési munkálatai közben egy emberi csontváz maradványai kerültek elő. A Kiss Pál Múzeum munkatársai a régészeti szakhatósági feladatuk elvégzése során a helyszínre érkezve azonnal látták, hogy a munkagépek az elmúlt hetek alapozási munkálatai során a lelőhely 90%-át már elpusztították. Mindenhol csontok és bronzkori kerámia töredékek, kemencék foltjai voltak az árkokban és az elhordott földben. A tervezett épület DNy-i sarkának a pilléralapjában feküdt a csontváz felső részének és koponyájának a megbolygatott maradványa, középső bronzkori kerámia töredékekkel együtt. A szükséges szerződések megkötése és engedélyek beszerzése után szeptember elején kezdődött el a szakfelügyeleti tevékenység és a hozzá kapcsolódó bontómunka, amely november közepéig tartott.

A lelőhely a Debreceni út és a 33-as út által közrefogott dombháton található, északról és délről is ismert és feltárt régészeti lelőhelyek veszik körül: Ásotthalom, Fok-alja és Majoros-halom I-II. Területünk ez utóbbi földrajzi egység északi nyúlványa, ezért a Majoros-halom III. elnevezést adtuk neki.

Tiszafüred Majoros-halom lelőhelyen Dr. Kovács Tibor és Dr. Garam Éva régészek (Magyar Nemzeti Múzeum) 1003 bronzkori és 1281 avar kori sírt tártak fel az 1960-70-es évek során. Az őskori temetőbe a középső bronzkorban és a késő bronzkor első fázisában temetkeztek, a Kr. e. 19-14. század folyamán. A temetőt a Tisza egykori medre közelében, az Ásotthalom néven ismert tell település lakói használhatták, akiknek az elszórt külső lakó és gazdasági körzete lehetett a mostani építkezési terület. A halom jól látható maradványai alig 100 m-re vannak a kutatási területtől, egy akácos erdővel fedve. A lelőhelyen már a 19. században jelentős feltárások zajlottak a helyi múzeumot megalapító Tariczky Endre és Milesz Béla vezetésével.

Majoros-halom III

A lelőhely a Debreceni út és a 33-as út által közrefogott dombháton található.

1. számú sír feltárása

Az 1. számú sír gödrének csak egy részlete volt az alapozási árokban, ezért gépi és kézi erővel kiszélesítettük a szelvényt a teljes nagyméretű kerek beásási foltra. A felső rétegekben nagy mennyiségű állatcsont, középső bronzkori kerámia töredékek (füzesabonyi kultúra) és kagylók, halpikkelyek, szálkák, valamint egy szórvány koponya került elő. A bontás során egy nagyméretű kerek (210 cm átmérőjű), méhkas alakú hulladékgödör rajzolódott ki, amelynek Ny-i felében feküdt a zsugorított helyzetben fekvő férfi csontváz. A test alatt szinte teljesen összefüggő kagylóréteg volt, egyéb mellékletek sajnos nem. Az előzetes antropológiai vizsgálatok alapján a 35-40 éves férfi súlyos, a csontjaira is kiterjedő fertőzésben szenvedett (feltételezhetően tuberkulózisban, vagy más gennykeltő folyamatokat előidéző fertőzésben).

4. objektum feltárása

Az 1. sír közvetlen közelében egy másik gödör felének a foltja látszott már az ásatás első hetében. Ezen 4. objektum feltárása során a szomszédos sírhoz hasonló középső bronzkori kerámia töredékek, állatcsont, sok kagyló és paticsos-faszenes omladék került elő. Amikor a metszetre bontott fél gödör már több mint 1 méter mély volt akkor kezdtek az első embercsontok előkerülni. A koponya és végtagcsontok mellett szép nagy fél edények (füzesabonyi kultúra) és nagyméretű állatcsontok, valamint csontból készült spatulák, varrótű, medál és csiszolt-karcolt játékfigurák, kerültek elő.

A kezdetben csak szórvány emberi maradványokat tartalmazó réteg a több hetes bontás után egy összefüggő, csontokkal vastagon betöltött sírgödörnek bizonyult. Az előkerült koponyák és vázcsontok száma napról-napra nőtt, ám sokuk teljes összevisszaságban volt, csak néhány testrész helyezkedett el anatómiai rendben. Az embercsontokon és közöttük vastag kagylóréteg feküdt. A felső embercsontokat tartalmazó rétegben az előzetes becslések alapján legalább 35 gyermek és felnőtt maradványait (koponyákat és vázcsontokat) tártunk fel. A temetési szertartás során a sírba kerámia tálakat, kisebb bögréket, csészéket, főzőedényeket, hordozható tűzhely darabokat, őrlőkövet és állatcsontokat helyeztek el a halottak fölé. Fémből készült tárgyat csak egyet találtunk, egy kis bronz tőrpengét, amelyet 3 szegeccsel erősítettek a nyelére. Az értékes melléklet az egyik gyermek medencecsontján volt. A következő rétegben 17 db újabb koponya került elő, majd a legalsó rétegben még 6 db. A legalsó csontvázak voltak teljes anatómiai rendben a hátukra fektetve, a felettük lévők a bedobás következtében furcsa kitekeredett pózokban, a gödör szűk oldalához préselődve. A feltárás során elvégzett előzetes megfigyelések alapján külsérelmi nyomok nem látszottak rajtuk, ezért a további kutatások elsődleges célja, annak a megállapítása lesz, hogy milyen betegség következtében kerülhettek a tömegsírba, vagy esetleg valamilyen egyedi rituálé részesei lehettek.

Bronzkori gödrök, kemence és középső újkőkori gödörkomplexum feltárása

A temetkezési helyként használt középső bronzkori hulladékgödröktől néhány méterre északra és délre is feltártunk még kisebb-nagyobb bronzkori gödröket, egy kemencét és egy kiterjedt középső újkőkori gödörkomplexumot, amelyben nagyon sok szépen díszített kerámiatárgy töredékei kerültek elő (alföldi vonaldíszes kerámia). Az edényeket 7000 évvel ezelőtt készítő ügyes kezű mesterek és családjaik a közeli Ásotthalom településén lakhattak, ahol a legalsó rétegben találták meg nyomaikat a 19. és 20. századi ásatásokon.

A leletek vizsgálata, kutatóink és partnereink segítsége

A lelőhely egyedisége, értéke és bonyolultsága miatt felvettük a kapcsolatot az ELTE TTK Embertani Tanszékének adjunktusával, Dr. Hajdu Tamással, aki a már korábban feltárt szomszédos bronzkori temető antropológiai feldolgozásával foglalkozott. Kollégáival és egyetemi hallgatókkal együtt bekapcsolódtak a régészeti feltárásba és a csontok szakszerű felszedésébe, későbbi vizsgálatába. Az MTA Lendület Mobilitás Kutatócsoport és a debreceni Déri Múzeum régészei is a segítségünkre siettek, hogy az antropológiai vizsgálatok mellett komplex biorégészeti kutatások kezdődhessenek a tömegsír betöltéséből és leletanyagából. A Leica Geosystems Magyarország támogatásának köszönthetően a feltáráson a legmodernebb ásatási módszereket alkalmaztuk (talajradar, fotogrammetria és 3D szkennelés). Az emberi és állati csontok, a növénymaradványok, a kagylók vizsgálata és a talajtani elemzések lehetővé teszik az egykori Tisza-parti település környezetének és az ott lakók életkörülményeinek pontos rekonstruálását, és ennek a nagyközönség számára való bemutatását.

Milyen kérdésekre adhatnak választ a vizsgálatok?

Az emberi maradványok vizsgálata választ adhat arra a kérdésre, volt-e különbség a korábban feltárt temetőben (Majoros-halom I-II.) és a most megtalált települési gödrökben örök nyugalomra helyezett bronzkori emberek életmódja és egészségi állapota között.

Mi lehet az oka, hogy ezeket az egyéneket a füzesabonyi kultúra egyébként szigorú temetkezési rítusától eltérve, kivételes módon tömegsírba temették el?

Mi a magyarázata annak, hogy a feltárt emberi maradványok túlnyomó része nem anatómiai rendben került a gödörbe?

Rokonságukat tekintve hogyan kapcsolódnak egymáshoz, a régiónkban, vagy távolabbi vidékeken élt korábbi és későbbi népességekhez?

Pontosan honnan (Kelet-, vagy Közép-Európa mely régiójából) származnak genetikailag a temetőbe temetkező és a gödrökbe temetett egyének?

Ezek az egyének bevándorlók lehettek, vagy esetleg a közösség alsóbb társadalmi rétegéhez tartoztak, ezért nem temették őket a közösség temetőjébe?

Egy a közösségben gyorsan elterjedő súlyos járvány (pl. pestis, kolera, stb.) okozhatta-e a megfigyelt jelenséget?

Esetleg valamilyen alternatív, vagy másodlagos temetkezési rítus (exhumálás, újratemetés, stb.) maradványait találtuk meg?

A fenti kérdések megválaszolása közelebb vihet minket ahhoz, hogy jobban megértsük a régióban élt embercsoportok történetét, megismerjük életmódjukat, hitvilágukat és a korabeli betegségeket. A feltáráson előkerült egyedülállóan gazdag leletanyag és a komplex vizsgálatokat elvégző hazai és nemzetközi kutatócsoport együttműködése kivételes lehetőséget kínál az európai bronzkor megismeréséhez.

A KUTATÁSBAN A KISS PÁL MÚZEUM PARTNEREI

Régészeti együttműködő partnerek

Dr. Kiss Viktória és Dr. Kulcsár Gabriella
ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Lendület Mobilitás Kutatócsoport, Budapest

Dr. Dani János és Dr. Szeverényi Vajk
Déri Múzeum, Debrecen

Történeti embertani együttműködő partnerek

Dr. Hajdu Tamás, Dr. Szeniczey Tamás, Kiss Krisztián, Gyenesei Katalin, Gémes Anett, Korita Mónika
Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Embertani Tanszék és Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tár, Budapest

Stabilizotópos és radiokarbon vizsgálatok (étrend, mobilitás és abszolút kronológia)

Dr. Palcsu László, Dr. Molnár Mihály, Dr. Horváth Anikó, Dr. Major István
ELKH ATOMKI Izotópklimatológai Laboratórium (IKER), Debrecen

A lehetséges kórokozók DNS nyomainak kimutatása a kivett fogmintákból, valamint a humán DNS elemzések előkészítése

Dr. Johannes Krause, Dr. Alexander Herbig, Alina Hiss
Max Planck Institute for the Science of Human History, Jena, Germany

A humán örökítőanyag/DNS elemzése a kivett fogakból és a lehetséges kórokozók DNS maradványainak kimutatása a feltárás során vett talajmintákból

Dr. Ron Pinhasi, Dr. Olivia Cheronet és Dr. Pere Gelabert Xirinachs
Department of Evolutionary Anthropology, University of Vienna, Austria

Archaezoológiai vizsgálatok

Dr. Gál Erika
ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Budapest

Malakológiai vizsgálatok

Dr. Fehér Zoltán
Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest

A gödör betöltésének talaj-mikromorfológiai vizsgálata

Dr. Kovács Gabriella

Talajradaros vizsgálat és 3D szkennelés

Dr. Pall Dávid és Sáfár Tamás 
Leica Geosystems Magyarország, Budapest

KÖVESD LEGÚJABB KUTATÁSI FEJLEMÉNYEINKET