Időszakos kiállítások

Időszakos kiállítások

Házi szőttesek címmel nyílt szőnyegkiállítás Szikra Zoltánné Beregszászi Ágnes munkáiból.

Február 22. – március 10.

Házi szőttesek

Házi szőttesek címmel nyílt szőnyegkiállítás Szikra Zoltánné Beregszászi Ágnes munkáiból.

Magamról…
1937. november 24-én születtem Kenderesen. Édesapám itt volt Hangya- üzletvezető. Édesanyám háztartásbeli, főfoglalkozású édesanya volt. 1941ben Tiszafüredre költöztünk, ahol apám folytatta ugyanazt az üzleti tevékenységet. Tiszafüreden kezdtem el iskolába járni, itt végeztem el az általános és a középiskolát is. Érettségi után nem vettek fel az egyetemre, elmentem dolgozni. 1959 októberében lehetőségem adódott képesítés nélküli tanárnak jelentkezni. Egy hónapot a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán töltöttem, majd Tiszaszőlősön tanítottam a tanév végéig. Ezután beiratkoztam a Szegedi Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakjára. Közben férjhez mentem, átkerültem az Egri Tanárképző Főiskolára. Hazajöttem tanítani Tiszafüredre a Zrínyi Ilona Általános Iskolába 1960-ban. 1968-ban új iskola alakult a gimnázium helyén, ide kerültem át, itt dolgoztam 55 éves koromig, nyugdíjazásomig.
1982-ben adódott lehetőségem Gödöllőn a Művelődési Házban nyári tábor keretén belül szövést tanulni. Tíz nyarat töltöttem ott, tíz napig tartó foglalkozásokon. Sajnos ez a művészeti tábor egyéb okok miatt később megszűnt, de a szövés szeretete megmaradt. Közben Tiszafüreden hosszú évekig a városi Tanács (ma már Városháza) házasságkötő termében orgonáltam esküvőkön. Sajnos a kezeim idővel tönkrementek, súlyos ízületi problémák keletkeztek, az orgonálást abba kellett hagynom. Nagyon szerettem megtervezni és megalkotni a megálmodott szőnyegeimet, ez a szerelem máig sem múlt el. Zongorázni már nem tudok, de szőni még igen…

Március 15. – április 15.

Múltunk fényei

Múltunk fényei címmel nyílt lámpakiállítás Megyeri Ferenc magángyűjteményéből.

A gyönyörű, finom kidolgozású művészi tárgyak egy nagyon gazdag és értékes tiszafüredi magángyűjteményből kerülhettek a Múzeumba kiállításra a lokálpatrióta gyűjtő jóvoltából. Ez a nagyon törékeny, de nagyon fontos berendezési tárgyunk a 19-20. század technikai fejlődésének a változását és művészi kifinomultságát mutatja be a látogatók számára. Az ókori mécses, a középkori gyertya után a petróleum lámpa forradalmasította a helységek fénnyel való ellátását, a munka és tanulás óráinak megnövekedése jelentősen átalakította az emberi közösségek életét. Az egyszerű falusi lámpák mellett a kúriák, polgári házak szépen festett, gazdagon díszített búrákkal és talpakkal ellátott darabjai is megtekinthetőek a kiállításban.

Április 26. – június 15.

A magyarországi fehérhímzések típusai

„Szép menyecskék varrták fejér patyolatból” A magyarországi fehérhímzések típusai.

A szolnoki Damjanich János Múzeum vendégkiállítása.

Fehér vásznon fehér színű fonallal készített hímzéssel az ország több tájegységében is találkozhatunk, Tiszafüreden is népszerű volt. Viseleti ruhadarabokon és lakástextileken is találkozhatunk vele, amelyeknél a sűrűn töltött felületek és az üres területek aránya igen eltérő lehet. A csipkére hasonlító áttört, lyukacsos részek összhatása, a töltött és töltetlen részek fény-árny játéka, vagy a sűrűn átlyuggatottság fokozhatja a díszítés hatását. Szépségük titka a díszítmények, motívumok egyszerűségében rejlik, ahol a kis virágokból, levelekből, kisebb nagyobb pöttyökből, lyukakból kialakított kompozíciók sokrétűsége jellemző. Gazdagon díszítették fehér hímzéssel az újszülött vagy a menyasszony kelengyéjét, a tisztaszobában gazdagon hímzett ágylepedők, ágytakarók, párnák voltak. A főkötők, fejkendők, vállkendők, kötények, ingek művészi kidolgozása a viselője ügyességét bizonyította az ünnepi viseletekben.

A mintáik egy részét kézzel rajzolták, többnyire azonban ütőfával nyomták elő őket, így a mintakincs terjedése jól megfigyelhető a kutatók számára.