A Kiss Pál Múzeum már megalapításakor fontos kutatási feladatokat látott el a régióban. A régészeti, helytörténeti és néprajzi gyűjtőmunka mellett átfogó tanulmánykötetek is rendszeresen készültek az elmúlt évtizedekben. Szeretnénk ezt a lelkes és gazdag eredményeket felmutató munkát a jövőben is folytatni, hiszen a mai modern múzeumok munkájának is három alappillére van: a gyűjtés, a bemutatás és a kutatás.

A “régiségeket” Tiszafüreden és környékén először a Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet gyűjtötte össze. Az öntevékeny szervezet létesítését 1872-ben Tariczky Endre (1818-1912) tiszafüredi római katolikus plébános vetette fel, aki régészeti ásatások megszervezésével, megvalósításával országos ismertségre tett szert a korabeli tudományos életben. A hivatalosan 1877-ben megalakult Egylet célja „a régiségek ásatása, a régészeti ismeretek terjesztése, s a régészet iránti érdekeltség fejlesztése, ápolása, régészeti szakkönyvtár és régiségtár létrehozása” lett. Az Egylet gyűjtőterülete a Közép-Tisza mentére terjedt ki: Tiszarofftól és Kőtelektől egészen Egyekig, Poroszló térségéig. A rohamosan gyarapodó emlékanyagot négy fő csoportba sorolták: az éremgyűjtemény, a régiségtár, a vegyes tárgyak és a könyvtár alkotta a főbb egységeket. Az Egyesület másik éltetője Milesz Béla (1843-1912), a református iskola tanítója volt, aki szakmai precizitással dokumentálta a begyűjtött leleteket.

Az alapítók által vezetett ásatások és leletgyűjtések még nem voltak a mai értelemben vett komplex régészeti feltárások. Sajnos sok feljegyzés elveszett, néhány fotó és leltárkönyv segítségével kell a megmaradt leleteket beazonosítani. Az évtizedek alatt sok tapasztalatra és helyismeretre tettek szert, így célirányosan igyekeztek a halmokat és egyéb “kincsgyanús” helyeket megkutatni. Élénk levelezést folytattak az ország más részein tevékenykedő kutatókkal, a helyi eredményekről konferenciákon és az Archeológiai Értesítő hasábjain is publikáltak.

Az 1950-es években a Régészeti Egylet gyűjteménye a Damjanich János Múzeumba került Szolnokra, így teljesen eltűntek a Város kulturális életéből és emlékezetéből. 2018-ban kölcsönöztünk ki a gyűjtemény egy részét a „Városunk 7000 éve rejtőzködő kincsei” című kiállításunkhoz, amelyet ma is megtekinthetnek a Kiss Pál Múzeum főépületében. A gyűjtemény összes többi darabja 2021-ben került kikölcsönzésre és kiállításra a múzeum új épületében, a Tariczky Endre Régészeti Kiállításban (Örvényi út 11.).

A Kiss Pál Múzeum területi múzeumként 13 környező település régészeti szakfelügyeletét látja el 2020-óta: Tiszafüreden, Abádsza­lókon, Nagyivánon, Tiszaburán, Tiszabőn, Tiszaderzsen, Tiszagyendán, Tiszaigaron, Tiszaörsön, Ti­szaroffon, Tiszaszentimrén, Tiszaszőlősön és Tomajmonostorán.

A különböző magán és cégek által végzett építőipari beruházások szakmai felügyeletét és a régészeti lelőhelyek szükséges feltárását biztosítja az intézmény. Így kerültek elő jelentős új régészeti leletek Tiszafüred Majoros-halmon, Tiszaörvény Templom-dombon, és Tiszaszőlősön az elmúlt időszakban. A Nemzeti Régészeti Intézettel és a Damjanich János Múzeummal közösen rendszeresen zajló terepbejárások, fémkeresős kutatások pedig sok új lelőhely és szakmai eredmény megszületéséhez járulnak hozzá.

A folyamatosan bővülő új gyűjtemény restaurálása, tárolása és bemutatása a Tariczky Endre Régészeti Kiállítás, Kutató- és Raktárbázis épületében folyik, amely a Magyar Géniusz program támogatásának köszönhetően 2023-ra teljesen megújul.