Kik voltak a pákászok?
A 18-19. században a lápvidék környékén élő halászattal, vadászattal és növénygyűjtéssel foglalkozó embereket nevezték pákászoknak, akik a szárazföldi földművélés lehetőségének hiánya miatt, a lápvidék kincseit gyűjtötték be.
A pákászat az egyik legősibb foglalkozás és egyben életforma volt a mocsaras, lápvidékeken, ahol nem földet műveltek, hanem abból éltek amit ez a mocsaras vízividék adott nekik. Sokan bujkáló embernek, munkakerülőnek nevezték őket.
Ebben a blogbejegyzésben jobban megismerhetitek életmódjukat, szokásaikat és egy kis betekintést is nyerhettek következő kiállításunk témájába is.
Pákász életmód
A pákászok mocsaras területeken éltek, többnyire magányosan, de volt olyan is, aki családjával élt nád vagy földkunyhóban. Szinte mindent begyűjtöttek, amit ezen a területen találtak.
Nehéz feladatuk volt a süppedős sárban, de mindenre találtak megoldást, így gyékényből készítettek tányér alakú talpakat maguknak, amivel könnyedén tudtak a lápos részeken járni. A vizimadarak, nagyobb vadak, növények, sulyom, piócák, madarak tojásai és tollaik mellet a mézet is összegyűjtötték és azt gyógyászati célra is használták.
A pákászok 5-6 hetente a családjukkal együtt új lakóhelyet kerestek maguknak, ide-oda vándoroltak téli szállásuktól. Hogy, ivóvízhez juthassanak, felásták a mocsaras, lápos talajt és nádszálakat használva, mint egy szívószálon keresztül, szívták ki az iható vizet a mélyebb tőzegrétegekből. A lápvidék mindent megadott, amire szükségük volt.
Mi az a sulyom?
A régi időkben nevezték vízidiónak, vad mandulának, suly, susa isten nyilának, szamártövisnek is. A pákászok a vízben lebegő sulyom termését botra erősített subadarabbal gyűjtötték össze.
Kezdetben a lágy iszapban gyökerezik, később úszó hínárrá válik. Termése csillagszerű, hegyes, tüskés, szürkésfekete színű. Aki járt már a Tisza-tavon az tudja, hogy jobb ha óvatosan sétálunk a vízparton mert ha belelépünk nagyon fájdalmas tud lenni.
Akkoriban termése is gazdag volt, Európában igen ritka, viszont itt Magyarország bővelkedhet ebben a vízinövényben. Az 1980-as években lehetett találkozni Tisza-tavi éttermekben is vele. Ma már védetté nyilvánították így engedéllyel rendelkező helyeken talán még megkóstolhatjuk sütve, főzve, vagy szószként felhasználva.
Halászat és pákászat
A pákász talán a legjobb, utánozhatatlan, kimagaslóan tökéletes halász volt. Fő eszköze a varsa és a szigony. Nagy aszály idején sem kellett éhezniük, a föld mélyéből ásták ki a halakat. A láp lecsapolása után eltűnt a gyűjtögető életmódot folytató pákász világ.
Aki a Tisza-tóra látogat, az a Tiszaörvényen az örvényi pákász tanösvényen 1km-es útvonalon még többet megtudhat a pákászatról.
A jelentős múzeumfejlesztésnek és átalakításnak köszönhetően, hamarosan Tiszaörvényen az egykori tiszaörvényi óvodában – a néhai helytörténeti gyűjtő, Darabos László nevét viselő – helytörténeti és halászati kiállítás kap helyet. Ez az új múzeumi épület nem csak a turisták, iskolás csoportok számára lesz érdekes, az udvar és a múzeumpedagógiai helység otthon nyújt a helyieknek és rendezvények kialakításához is alkalmas lesz.
