Februárra esik általában a nagyböjt első időszaka. Erre utal régi magyar neve is, Böjtelő hava. Hamvazószerdától számítva 40 napig tilos a húsevés, egészen húsvétig.

Február 24. napja Szent Mátyás apostol ünnepe. Ő volt az az apostol, akit ezen a napon, az áruló Júdás helyére választottak a tanítványok tizenkettediknek. Azonban a néphagyomány összekapcsolta az apostol ünnepét és a tavasz eljövetelét. Így lett Szent Mátyás ünnepéből Jégtörő Mátyás is egyben. Ismert népi időjóslás a „Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, akkor csinál (jeget)”. Tehát ha Mátyás napon hideg, jeges az idő, azt Mátyás összetöri szekercéjével, míg, ha enyhe, akkor még fagyok várhatóak. A vallás és a néphagyomány érdekes találkozása Jégtörő Mátyás alakja. Szent Mátyás apostol ikonikus eszközei a szekerce, bárd, lándzsa. A hagyomány szerint, a Krisztusért vértanúságot szenvedett Mátyás apostol fejét bárddal vágták le Jeruzsálemben. Ez a bárd került át a néphagyományba, mint Mátyás jégtörő eszköze.

A régi korok embere sokkal inkább figyelte és tapasztalta az idő változását, s annak érdekében, hogy jobb termése legyen, igyekezett minél jobban a természettel azonosulni. A napi időjárásból jósolták meg nemcsak a következő hetek, hónapok időjárását, hanem a termést, szaporulatot is. A Mátyás napi hideg idő jó termést, a szeles idő kevés tojást jósolt. További népi megfigyelések és hiedelmek is kapcsolódtak ehhez a naphoz. Így, ha Mátyás napján kel ki a baromfi a tojásból, az veszekedős, marakodós lesz. Azonban az e napon kifogott csuka meghozza az egész évi szerencsét. Ezt a halat hívják Mátyás csukájának is. Ezen a napon osztja ki Mátyás a sípokat a madaraknak, hogy énekelni tudjanak, mely szintén a tavasz kezdetét jelzi.

 

Kép: 71.15.2. ltsz. Gazdasági kalendáriom a nép használatául 1847. közönséges évre