Hagyományos tiszafüredi kalács

Talán a legtöbbünk elmondhatja, hogy szereti a hasát és a finom édességeknek nem tud ellenállni. Így volt ez az elődjeinkkel is, sőt azt gondolom, hogy ők még több időt töltöttek a konyhában, hogy friss, ízletes ételt tehessenek az asztalra.

Ebben a blogbejegyzésben szeretném megismertetni az olvasókkal a tiszafüredi kalács receptjét, hogy mindenki kedvére falatozhasson az egyik legfinomabb helyi ételből.

Mi került elődjeinknek az asztalra?

Dr. Füvessy Anikó a Tiszafüredi Füzetek 4. Keselyleves, kanecetes és társaik – hagyományos füredi ételek – című publikációjában összeszedte, hogy a mindennapokban milyen hagyományos füredi ételek voltak jellemzőek településünkön. Abban az időben általában mindent igyekeztek saját maguk megtermelni, előállítani, így teljesen önellátó életet éltek.

A tojás nagy érték volt, cukor helyett nagyobb ünnepeken mézzel édesítették az ételeket és süteményeket. A tortát, amit napjainkban mindenhol megtalálhatunk, ők nem is ismerték. Üres vagy töltött kalácsok, rétesek, lepények, bélesek kerültek az asztalra.

Kalács, ahogy dédmamáink készítették

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt,
  • 2 evőkanál kristálycukor,
  • kevés só,
  • 6-8 dkg olvasztott zsír,
  • 3-4 dkg élesztő,
  • fél liter langyos tej.
  1. A lisztet mélyebb tálba szitáljuk, hozzáadjuk a langyos, cukros tejben megfuttatott élesztőt és a cukrot, majd beletöltjük a többi langyos tejet is és kézzel jó alaposan átgyúrjuk a tésztát.
  2. Miközben a tésztával birkózunk, fokozatosan hozzá adjuk az olvasztott zsírt. A tészta akkor készült el, ha már nem ragad a kezünkhöz.
  3. Letakarjuk és meleg helyen állni hagyjuk, hogy a tészta megkeljen.
  4. A szorgos háziasszonyok között volt, aki kétszer is vissza dagasztotta, majd újra kelni hagyta, hogy a tészta még omlósabb legyen.
  5. Kelés után, lisztezett deszkára borítjuk és két vagy három tésztaágból fonást készítünk. A tiszafüredi háziasszonyok között népszerű forma volt a két ágból font üres közepű kerek kalács. A megformázott tésztát, jól kizsírozott tepsiben, fél óráig ismét kelesztjük. Sütés előtt olvasztott zsírral vagy 1 tojássárgájával kenjük meg, hogy kalácsunk szép barnára süljön.

A kelt tésztáknak a régi öregek szerint színe és fonálkája van. Mikor dagasztás után kiborították, mindig visszafordították a tetejére, azaz a színére, így kel szép magasra! (Dr. Füvessy Anikó)

A jó kalácshoz bizony idő kell, de megéri a fáradtság, hiszen ennek a hagyományos kalácsnak sehol sincsen párja.

Sütés hagyományos kemencében

Akkoriban szinte minden háziasszony kemencében sütött, amely az egyik legősibb ember által készített tűzhely. Már a begyújtást egy kisebb rituálé kísért, hiszen nem olyan egyszerű, mint ahogyan ma megnyomni egy gombot. Akkoriban is és most is fával gyűjtották be és fűtötték fel a kemencét, hogy ropogós kalácsot tudjanak benne sütni. Mindezek ellenére a kemencében való sütést – főzést nem lehet összehasonlítani egy mai villany vagy gáztűzhellyel, hiszen a fatüzeléses kemence egy különleges ízt kölcsönöz az ételnek.

Aki teheti próbálja ki, hogy milyen hagyományos kemencében sütni és higgyétek el ebből a mennyei kalácsból nem marad a tányéron.

Jó étvágyat! Ha kipróbáltátok a receptet, a fotókat várjuk az info@kisspalmuzeum.hu e-mail címre.

Leave a Reply

Your email address will not be published.