Tiszaörvény múltja és jelene

A Tisza, az életet jelentő folyó minden történelmi korszakban vonzotta az emberi közösségeket. A vadászó-gyűjtögető, majd a gazdálkodó életformát folytató települések egyaránt előnyben részesítették a vízpartokat, átkelő helyeket, ahol egész évben rendelkezésre állt a természet által nyújtott bőséges élelemforrás. A mai Tiszaörvény településének elődje évszázadokkal korábban északabbra feküdt a Morotva-part és a Templom-domb melletti területen. A megtelepedésre kiválóan alkalmas, az ártérből kiemelkedő magaslatok a legkorábbi régészeti leletek tanúsága szerint már 7000 éve folyamatosan lakottak. A 19. század óta zajló ásatások komoly értékekkel és információkkal gazdagították a régió történelmét. Tiszafüreden a Kiss Pál Múzeumban tekinthetőek meg 2018-óta azok a kiállítások, amelyek a napjainkban is zajló régészeti kutatásokat mutatják be.

A 2024-ben megnyitott Darabos László Helytörténeti és Néprajzi Kiállításban a névadó gyűjtő által a településről, a környező halmokról, a szántóföldekről és a Tiszából származó tárgyakat tekinthetnek meg, időrendben kiállítva. A legkorábbi leletek az 50 000-11 500 évvel ezelőtti időszakból származnak, amikor még gyapjas mamutok és ősbölények legelésztek a jégkorszaki pusztaságban. A mamut agyarak, fogak, végtagcsontok az örvényi halászok hálójában akadtak meg. A Tisza-tó gátépítéshez kapcsolódóan végzett megelőző feltárásokon a szolnoki Damjanich János Múzeum régészei újkőkori, rézkori, bronzkori és vaskori települések nyomait tárták fel a Morotva-parton. A növénytermesztés és állattenyésztés elterjedésével ezek a kis falvak már nagyobb közösségeknek is folyamatos megélhetést biztosítottak, akik a leletek tanúsága szerint már távoli területekkel kereskedtek és értettek a fémmegmunkáláshoz is. A 8. században az avarok települtek meg a területen, akik az állattenyésztés mellett valószínűleg katonai szempontból is védhették a folyó átkelőhelyét. A házaktól nem messze helyezkedtek el a gazdag férfi és lósírok, sokféle értékes melléklettel.

Tiszaörvény neve az okleveles adatokban először 1261-ben szerepel “Villa Eurem” alakban. Az elnevezés minden valószínűség szerint a Tisza kanyarulatos, örvényes jellege miatt született. A dokumentumban IV. Béla király megerősíti az I. István király adománylevelében foglaltakat, amely szerint a település és a tiszai átkelőhely az 1009-ben alapított egri püspökség ősi birtokainak egyike. A püspökség vámszedési joggal rendelkezett és egy hajót üzemeltetett a réven, amelyen az utasokat és a szekereket átszállították. A település lakói halászattal, mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak, terményeiket és élő állataikat a szomszédos települések vásáraiban adták el. Budáról a keleti országrészbe vezető fő közlekedési út itt keresztezte a Tisza árterületét, ezért a középkorban Füred és Örvény fontos és virágzó település volt.
A 13. században a tatárok, majd 1552-ben az egri várat ostromló törökök többször is kifosztották a falut, amelyet lakói a templommal együtt mindig újjáépítettek. Az adóösszeírásokban 1552-ben 4 portával, 1564-ben már 12 portával szerepelt. 1612-ben Mező János és Török Bálint, majd 1693-ban Török Ferenc és Rácz Péter birtokaként említik az okleveles források a települést, amely 1804-ben a kassai káptalan tulajdonába került.
A Tisza-tó építését megelőző tervásatások tették igazán lehetővé a terület egy részének szakszerű feltárását, amelyet Horváth Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze vezetett 1965-től 1971-ig. A kutatások nyomán előkerült a középkori templom, amely az ártérből kiemelkedő domb legmagasabb pontján állt. A Templom-dombtól kicsit távolabb, az ártérből kiemelkedő keleti irányban húzódó két dombvonulaton álltak az egykori falu földbe mélyített, nádtetős, tapasztott falú veremházai. A házak között kemencékkel, tároló vermekkel, karámokkal sűrűn összezsúfolt település a Tisza átkelőjéhez vezető szekérút két oldalán terült el.

2022 őszén, a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatásának köszönhetően elkezdődhetett az 1960-as években még fel nem tárt területek tervszerű feltárása, valamint a templom falainak a beazonosítása, dr. Mester Edit régész vezetésével. A sűrű aljnövényzet kivágása után a domb tetején, 30-40 cm mélységben kerültek elő a templom alapozás maradványai, amelyeket az 1960-as években sajnos csak nagyon kevés visszatakarással védtek meg. Az erózió és a sietős munka miatt a falak mára nagyon rossz állapotba kerültek, sok helyen kilazultak és leomlottak. A K-Ny-i tájolású gyermek és felnőtt sírok közvetlenül a templom mellett, illetve attól távolabb a temetőárok mindkét oldalán helyezkedtek el. Az elhunytak mellett a viseletekhez köthető fémtárgyak kerültek elő, amelyek alapos restaurálás után kerülhettek a vitrinbe. A több évre tervezett feltárás befejezése után kezdődhet el az a turisztikai beruházás, amelynek részeként egy olyan régészeti park épül meg, amely rekonstruált formában mutatja majd be az előkerült épületeket és környezetüket.

A 18. századra a település fokozatosan elvesztette a jelentőségét a gyorsan fejlődő Füred mellett, a lakók a folyó mellett délebbre, az árvizektől védettebb helyre költöztek. Az elhagyatottá vált középkori templom köveit és egyéb építőanyagát elbontották és új lakóházaik építéséhez használták fel. A mezőgazdasági termelés során a homokhátakat szétszántották, így egyre kevésbé látszottak a maradványok, amelynek emlékét ma már csak a Templom-domb elnevezés őrizte meg a Morotva-parton. A falu újratelepítését Eszterházy Károly (1725-1799) egri püspök megbízásából kezdték meg az 1760-as években. Az új telkeket a mai katolikus templom körül, az árvizektől védett területen mérték ki a betelepülő családok számára. Továbbra is a halászat, az ártéri gazdálkodás és a földművelés volt a legjellemzőbb gazdasági tevékenység a faluban. A Tisza 19. századi szabályozása jelentősen átalakította a természeti környezetet, a korábban megszokott közlekedési és hajózási útvonalakat.
Örvény a Tiszafüredi plébánia leányegyháza lett, nem volt saját plébánosa. A 19. században már a kassai káptalan birtokába került a település. 1846-47-ben az összedőlt régi iskola helyén a hívek munkája nyomán Fekete Mátyás füredi plébános irányítása mellett „kántorlak, oskola és együtt kápolnácska épült”, amelyeknek vályogfala és nádtetője volt. Az életveszélyessé vált imaház helyett, 1914-re közadakozásból készült el a falu új és méretében is sokkal monumentálisabb, gazdagon berendezett temploma, amelyet Szent Anna tiszteletére szenteltek fel. Oltárképe Rembrandt másolat: Szent Anna virágokkal díszíti Máriát. Tiszaörvény a templom mellett iskolaépülettel is rendelkezett, ennek köszönhetően folyamatosan fejlődő hit- és egyesületi élet jellemezte.

1937-ben kezdődött el az ország első jelentős öntözésfejlesztési beruházása, amelyet a köznyelvben Horthy-csatornaként emlegetnek. A Tiszaörvény és Kenderes közötti mintegy 100 km hosszú rendszer kiépítésével egy 115 négyzetkilométeres mezőgazdasági terület megművelését tudták biztosítani az Alföld egyik legszárazabb részén. A még ma is üzemelő örvényi Öntözővíz Átemelő- és Szivattyútelep átadására 1940. június 20-án került sor a kormányzó jelenlétében. A ma is látható 320 m hosszú vasbeton függőcsatorna az egykori ártérben épült és a szivattyúházat kötötte össze a magasabb parton folytatódó öntözőcsatornával. Az eredeti gépészeti berendezések egy része még ma is működik, előzetes bejelentkezéssel megtekinthető.

A települést 1966-ban csatolták közigazgatásilag Tiszafüredhez, amellyel napjainkban már teljesen összeépült. A lakók napjainkban elsősorban a turizmusból élnek, sokan vásárolnak itt nyaralót, költöznek ide az ország más részeiből. A Tisza-tó 50 évvel ezelőtti megszületése sok új lehetőséget teremtett meg az örvényiek számára is. A kerékpárosút, a kikötők, az ártéri sétautak, az éttermek fontos célpontjai az idelátogató vendégeknek.