A húsvét utáni 50. napon kezdődik pünkösd ünnepe. A húsvét miatt ez is mozgó ünnep, melyet a húsvét utáni 7. vasárnap és hétfőn tartanak. Eredetileg zsidó ünnep volt, a pészah utáni ötvenedik napon az aratás, az első gyümölcsök emlékét ünnepelték, később pedig azt, amikor Mózes a Sínai-hegyen Istentől megkapta a törvényeket kőtáblákon. A keresztény egyház tanai szerint Jézus Krisztus mennybemenetele (húsvét utáni negyvenedik napon, áldozócsütörtökön) utáni 10. napon a Szentlélek leszállt az apostolokra (a Szentlélek eljövetele). Pünkösdkor ünnepeljük a keresztény egyház megalapítását is. Az első keresztények ekkor tértek meg Szent Péter prédikációját követően.

Mint a legtöbb keresztény ünnepünkhöz, pünkösdhöz is kötődnek népszokások. Legismertebb a pünkösdi királyválasztás, mely során ügyességi próbákat kell teljesíteni a résztvevőknek (lóverseny, bothúzás, kaszálás stb.), s amelyre már a 16. századból vannak feljegyzések; vagy a pünkösdi királynéjárás; illetve a lányok, legények falujáró köszöntése, a pünkösdölés.

.

Pankotay Józsa Gyuri imádságos könyve (nyomtattatott 1787-ben), mely később Kalóz Sándor református tanítóé lett (69.26.2. ltsz.)

Párhuzamosan az egyházi ünneppel, szintén vannak világi elemei. Szól a fiatalságról, a párválasztásról, és a természet megújulásáról. A néphit szerint, ha pünkösdkor szép időnk van, jó lesz a bortermés.

Pünkösdkor gazdasági szokásokat is tartottak. Ekkor tartották a cselédvásárt, szedték a báránydézsmát, és kapták a pünkösdi garast a pásztorok.

Jelképei a zöld ág és a (pünkösdi) rózsa, hiszen ezek nyílnak ilyenkor. A pünkösdi rózsát és a zöld ágat is említik népdalokban (pl. Két szál pünkösdrózsa…, Búj, búj zöldág…), melyek szintén az ünneppel való kapcsolatra és korábbi népszokásokra utalnak.