Márton napi liba

Régi hagyomány, hogy November 11-én ünnepeljük Szent Márton napját. Mint a legtöbb ünnepünknek, Márton napján is különböző népszokásokat elevenítünk fel.  A monda szerint Szent Mártont jósága miatt püspökké akarták szenteli és mikor ennek híre ment, a libaólba bújt püspökké választása elől. Így a liba, többek között ezért is nélkülözhetetlen szimbóluma lett a Márton napnak.

A nagy lakoma

Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Nagy evést-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. Ilyenkor már lehetett vágni a tömött libát.

A Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház záró ünnepségéhez is hozzákapcsoltuk a Márton napot. A rendezvényre érkező gyerekek megtudhatták milyen hagyományok kötődnek Szent Márton napjához. Kipróbálhatták a libatömést, kukoricát morzsoltak, diót törtek és népi játékokat játszottak. Illetve a múzeumpedagógiai foglalkozás után libazsíros kenyérrel és sült tökkel kedveskedtünk a gyerekeknek.

 „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – így szól a mondás a hiedelem szerint.

Várunk Benneteket November 11-én Márton napi ünnepségünkre!

Márton napja és az időjárás

Ezen a napon a ropogósra sült liba mellcsontjából időjárást jósoltak elődjeink, szerintük, ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sárosra jósolták a karácsonyi időszakot. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője volt várható: 

„Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.”

A tapasztalat az volt, hogy ezen a napon legtöbbször leesett az első hó. Sokfelé úgy vélik, hogy az aznapi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső után rendszerint fagy, majd szárazság következik.

Ezen a napon nem szabadott takarítani, mosni, teregetni sem.

A Márton napján szedett vesszőt, amit az állatok terelésére használtak, az istálló ajtaja fölé helyezték, megvédte az állományt a betegségektől. Tavasszal pedig ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.

Szent Márton-dal

Szent Márton hóban lovagolt,
lova a szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.

A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
“Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz az Isten hidege!”

Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.

Felét Szent Márton od’adja,
koldus hálásan fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével. „