Kiss Pál honvédtábornok címere.
A második komáromi csata, 1849. július 2-án Herkálypusztánál. Piros ruhában Görgei kalapjával lovasrohamot vezényel a Poeltenberg hadtest lovasságának. Than Mór festménye.
A Tariczky Endre, Milesz Béla és a lelkes helyi lokálpatrióták jóvoltából 1877-ben létrejött muzeális gyűjtemény 1952-ben költözött a klasszicista Lipcsey-kúria épületébe és vette fel a Tiszafüreden élt és eltemetett honvédtábornok nevét. Dr. Vadász István kutatásainak köszönhetően ma már sokat tudunk az egykor ide nősült hadfi életéről.
1809-ben született Diószegen, Bihar vármegyében, vagyonos kereskedőből kisnemesi rangba emelkedett családban. Görögkeleti vallású, macedoromán származásúak voltak és 1795-ben kapták meg nemesi címüket és címerüket I. Ferenc császártól. A fiatal Pál a család ötödik gyermekeként Debrecenben végezte gimnáziumi tanulmányait, majd katonai pályára lépett. A szabadságharc kitörésekor Nagyváradon szolgált éppen alszázadosként a 37. gyalogezredben. Amikor 1848 nyarán elkezdődött a bihari nemzetőrség megszervezése századossá léptették elő és a délvidéki harcokba vezényelték, ahol kitűnt bátorságával és jó szervezőképességével.
Szeptemberben már őrnaggyá léptették elő és a Kassa-Miskolc térségéből származó „veressipkás” 9. zászlóalj parancsnoka lett. Damjanich János nagyra becsülte Kiss Pált, aki mellette szolgálva számos győzelemre vezette a rábízott csapatokat a szerbek ellen. Elismeréseként egy külön dandárt kapott és alezredessé nevezték ki. 1849-ben a Honvédelmi Bizottmány döntése értelmében a hadtest visszavonult a Közép-Tisza vidékére és elkezdte Arad várának ostromát, amelynek vezetését Kiss Pál vette át Damjanich Jánostól, aki a szolnoki hídfőállás megszerzésére indult február végén. A hadsereg tavaszi újjászervezése során ismét Damjanich III. hadtestéhez került és Tiszafüreden csatlakozott a 9. zászlóaljhoz, akiket végigvezetett a dicsőséges tavaszi hadjárat szinte minden nagy csatájában.
A tápióbicskei híd elfoglalásáért április 7-én ezredessé léptették elő és megkapta a 3. osztályú katonai érdemjelet. Kiss Pál dandárja az isaszegi, a váci, a nagysallói és a komáromi csatákban is jelentős szerepet kapott. Leghíresebb tettük a Dunán épített tutajhídon való éjszakai átkelés és egy fontos sáncokkal védett magaslat megrohamozása volt Komáromnál.
A politikai és katonai vezetés egyöntetű támogatásával júniusban megbízták a fontos délvidék erősség, Pétervárad parancsnokságával és tábornokká léptették elő. A Duna mentén egy magaslaton álló vár körül 1849. augusztus 17-én zárult be az ostromgyűrű, amely nem riasztotta vissza a védőket, egészen szeptember 7-ig tartották magukat. Az osztrákokkal folytatott sikeres tárgyalások következtében a mintegy 8000 fős védősereg szabadon elvonulhatott. Haynau az aradi vértanukhoz hasonlóan a várparancsnokokat is meg akarta büntetni, ezért Kiss Pált is haditörvényszék elé állították és kimondták a halálos ítéletét. Ferenc József császár rendkívüli kegyelmi rendelete nyomán azonban megmenekült a kivégzéstől és új életet kezdhetett.
1854-ben feleségül vette a nála húsz évvel fiatalabb kerekszegi Bernáth Máriát, akit még a szabadságharc idején ismert meg Tiszafüreden. Visszavonultan éltek otthonukban a mai Városháza helyén egykor állt Bernáth-kúriában. Felesége füredi és tiszaörsi birtokán gazdálkodott, valamint a helyi közösség támogatójaként segítette a település lakóit. Öt gyermekük született, de sajnos csak kettő érte meg a felnőtt kort. Az idősödő tábornokot egy súlyos betegség támadta meg, amit a fővárosban igyekezett gyógykezeltetni, itt halt meg 1867 május 27-én. A család és bajtársai az Örvényi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. 1896-ban a helyiek adományaiból egy gránit emlékművet állítottak a tiszteletére, amely zarándokhelyévé vált a szabadságharcra emlékező egykori hadfik leszármazottjainak.
A „Legyél Te is huszár!” elnevezésű új múzeumpedagógiai programunk ezeknek a hősöknek állít emléket.
Tápióbicskei csata 1849 április 4, Than Mór festménye a Nemzeti Múzeumban.
Kiss Pált az örvényi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. 1896-ban a helyiek adományaiból egy gránit emlékművet állítottak a tiszteletére.
Felhasznált irodalom:
Dr. Vadász István: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kevéssé ismert tábornoka: Kiss Pál. Tiszafüredi Tanulmányok 4. 105-114. (Szolnok, 2000.)
Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok. Zounuk 13. 86-93. (Szolnok, 1998.)