Jégkorszaki kalandozások a Tisza-partján

Sok gyerek és felnőtt szívéhez közel áll a jégkorszak témája, hiszen az egyedi élővilág és táj sok író és filmrendező fantáziáját keltette fel. A valóság természetesen mindig egy kicsit ridegebb, mint a művészi képzelet, ezért fontosnak tartjuk, hogy a szakértők tudományos munkái is megjelenjenek a nagyközönség előtt. A tiszafüredi gyűjtemény áttekintésére Dr. Gasparik Mihályt, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának főmunkatársát kértük fel, aki szívesen tett eleget a megkeresésünknek és megvizsgálta az évtizedek óta a raktárban őrzött leleteket.

A Kiss Pál Múzeumban a 19. század vége óta gyűjtött természettudományos leletanyag jelentős része negyedidőszaki gerinces állatok maradványaiból áll. A negyedidőszakon belül a legtöbb lelet a jégkorszak utolsó szakaszából (késő-pleisztocén) származik, az 50 000-11 500 évvel ezelőtti időszakból. A leletanyag zömében kihalt fajokat reprezentál, de vannak ma élő, jelenkori fajok maradványai is a gyűjteményben. Ezeknek a száma és mennyisége jól reprezentálja az évezredek alatt átalakult Tisza-vidék klimatikus és növényföldrajzi képét. Amíg a késő-pleisztocén anyag a hideg-hűvös, nagyrészt száraz éghajlatú úgynevezett mamutsztyep élővilágát mutatja be, addig a holocén fajok a felmelegedő éghajlatú beerdősödött környezetet. Az állatcsont leletek vizsgálatával arról is képet kaphatunk, hogy az ember hogyan kapott egyre nagyobb szerepet az élővilág és a táj átformálásában, a vadászat és a háziasítás elterjedésével.

A Tiszafüredről és a környező településekről begyűjtött „legendás” állatcsontok elsősorban a homokbányászat, halászat, valamint út és gátépítés során kerültek elő. Méretüknél fogva keltették fel az egyszerű emberek érdeklődését, akik „sárkánycsontnak” vélték ezeket a nagy és súlyos darabokat. Ma már tudjuk, hogy a csontok a jégkorszakban élt és ma már kihalt állatoktól (pl. gyapjas mamut, őstulok, óriásszarvas) származnak. Az egykoron elpusztult gerinces állatok lágy részei gyorsan elbomlottak, míg a kemény és ellenálló csontok különféle üledékekkel betemetődtek, lassan fosszilizálódtak. Az Alföldön előkerült csontmaradványokat elsősorban a folyók mosták ki a mélyebb rétegekből a felszín közelébe. A Tisza-vidék folyóvíz és szél által formált területe ezért különösen gazdag jégkorszaki fajok maradványaiban.

A Kiss Pál Múzeum gyűjteményében őrzött jégkorszaki és jelenkori (újkőkori, réz- és bronzkori) állatcsont maradványok  és vadászeszközök bemutatásával szeretnénk felhívni a figyelmet a régió egykori gazdag élővilágára és az itt élő emberek környezetformáló szerepére. A kiállításhoz jelmezes múzeumpedagógiai és kézműves foglalkozások is kapcsolódnak a gyermekek számára. Az ásatási ládában mindenki átélheti a régészkedés izgalmas pillanatait.